...mintha az egész Föld egy hatalmas kert lenne;
a hegyek, a dombok a gyermekei benne,
százszínű rét, tucatnyiféle lomb és a Nap,
nézi -e csodát, a valót, kéklő ég alatt.
Szél játszik dalt, susog vagy zúg a tarka lombon;
míg felhőt kerget, lepke száll a lanka dombon,
halk nesz oson, patak csillan, fut tova játszva -
időm lejár, a Nap búcsút int estre várva,
s az éj a kertet lassan, álmosan bejárja.
0 Megjegyzések