Télidőben, hóban, fagyban,
Égi áldás hull az éjszakában,
Hol az eső, hol a dara,
Mind megfagynak,
Mire a hajnal hasad.
Csúszós utak kanyarognak,
Dideregve a reggeli virradatban,
A napfény pajkosan kacsingat,
Hunyorgó szemekbe belecsillan,
Jégpáncélon szikrát lobbant.
Álmos vándor ámuldozik,
Szemeit nagyra kerekíti,
Szája tátva, nem is ásít,
Megbabonázva a tájat nézi,
Merre az előre, azt is elfelejti.
Mintha volna üvegpalotában,
Fának, bokornak új ruhája,
Áttetsző jégkristályban,
A hidegnek abroncsában,
Hajladoznak elegánsan.
Kristály ruha súlya nehéz,
A boróka ága földig leér,
Gyenge szél játszik ívén,
Kergeti a Nap szikrázó fényét,
Nyomukban olvad, csepeg a jég.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések