Balázs László: Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz

és én átölellek...

akkor,

a világtól

nagyon távol

egy ölelésnyi térben

szememmel szemednek

kezemmel kezednek

hadd mondjam

először én...

mert ezért születtem

tanultam beszélni

csak ezért tudtam

remélni.

Kérlek, engedd meg

először hadd mondjam én...

szeretlek.