Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
Maretics Erika - Szikrázó szirt
Száradó kóró kerek asztalon, karácsonyi dísz, ajtón felejtett, valaha volt kép nyoma a falon, lent egy nő kisgyerek…
További cikke
Maretics Erika - Ébredés
Az ébredő kertben sétálok egyedül, tavalyi szegfűillat emléke szalad előttem, a szikrázó nap fejemre ül, zsenge fű sa…
További cikke
Maretics Erika: Alkony
Az alkony hömpölygő árnya lepi a tarka, sátortetős házakat, szikkadt ablakok titkos rései szívják a közeledő álmoka…
További cikke
Maretics Erika: Szobrász
Föld alá bújok előled, önmagamra húzom halott-szagú szemfedőmet. Arcomon, mely jéghideggé meredt, enyészet virul,…
További cikke
Maretics Erika: A magány szépasszonya
Óarany perzsaszőnyeg málladozott a szúette szenny-foltos parketten, a poratka is túlsúlyosra hízott rajta, unalma la…
További cikke
Maretics Erika: Háború
Szúrósan méregetsz, haragszol, billeg a szék alattam, én csak ülök, fejem lehajtom, radiátoron a macskád elégedetten do…
További cikke
Maretics Erika: Pesti ősz
Beköszöntött Pest utcáira az ősz, észrevétlenül jött, oda sem köszönt, és a fák sárguló, furcsán tekergő levelei hullan…
További cikke
Maretics Erika: Vonzás
Ha karodban tartasz az éj ölel bársony felhőivel, lezárt szemem mögött, a világegyetem ég el. A ritmus, amelyet erőtelj…
További cikke
Maretics Erika: Nagyanyám
Kicsi, simogató keze a takarón rebben, a fal vakolat-könnyeket sír, vigasztalan pereg. Minden más az idő, a szívdobbaná…
További cikke
Maretics Erika: Hiába...
Visszatértem, rég halott vagyok... ajkad hangtalan gagyog. Éj fekete gyászruhát vettél, azt hiszed, feltámadok. Viasz …
További cikke
Maretics Erika: Képzelet
Sötét éjjel az álom elkerül, emlék, mely hívatlan felmerül, elmém, s szívem abroncsba szorítja félelem, belül remény sz…
További cikke
Maretics Erika: Shogun
Szempillám hajlékony függönye mögé zárva, shogun dúl szeretetháborút, falak közé szorított szívem háza, előtte délibábk…
További cikke
Maretics Erika: Útvesztő
Gondolataim útvesztőjét járom, mint jó gazda hizlalom szememmel a jószágot. Rég kimondott szavak a mennyezetről csüngne…
További cikke
Maretics Erika:Mégis
Kihunyt csillagok tüzében égő létem éjzöld barlangjába, lehajtom fejem szomorúságomból faragott nyoszolyámra. Közös bo…
További cikke
Maretics Erika: A harcos
Önnön marionett bábjaként a konyhában ült. Mint meleg takaró ölelte át a puha csend. A lemenő nap álmodó szép arcába me…
További cikke
Maretics Erika:Szeretlek
Mint hazug érv feszül mellemnek a szó, szeretlek. Megkopott, színtelen anyag, a varrásnál kifeslett. Foszladozó rongycs…
További cikke
Maretics Erika: A kútásó
A kútásó megérkezett, útja végére ért. A bánat már emlék, csiszolt kő Vállán a múlt bíbor köpönyege, az útelágazásnál e…
További cikke
Maretics Erika: A festmény
Ott állt a szobában, és a képet nézte. Szemében színek idézte, különös hangulat fénye. A festmény tájkép, látóhatár mö…
További cikke
Maretics Erika: Kút
Gyerekként sátrat építettünk lepedőből, konyhaasztalunk alatt. Sosem éreztem izgalmasabbat.. de apa nem szerette ha já…
További cikke
Maretics Erika: Az öngyilkos
Amy Winehouse emlékére Hajamnál húzol vissza. Nem érted, hogy fáj? A kitépett hajcsomók után vér fakad. Nyoma marad. …
További cikke