Szempillám hajlékony
függönye mögé zárva,
shogun dúl
szeretetháborút,
falak közé szorított
szívem háza,
előtte délibábként változó
vándorút.
Vörösagyag falak,
alacsony zsúptetőre
tapadó moha,
bambusztemplom
homályba vesző mélyén,
kígyóként szorító
isteni dal hatalma.
Régi idők küldetése,
tétlen hős,
téged nyugodni nem hagy,
kardforgató shogun voltál,
most erőtlen romhalmaz
valóságod vagy.
Tavaszi, életet hozó
esőben fürdő
cseresznyefavirág,
háború művészetét gyakorló,
vad táltos,
selyemfinomságú múltad,
ma már
árnyékvilág.
0 Megjegyzések