A kútásó megérkezett, útja végére ért.
A bánat már emlék, csiszolt kő
Vállán a múlt bíbor köpönyege,
az útelágazásnál elidőzik tekintete.
Faragott pipájával sétál.
A telihold mozdulatlan árnyék.
a valóság csak egy vékony szál
mely múltjához köti oly rég.
Az éjben, egy bagoly fölrikolt.
Darazsak zümmögnek a bokor alatt.
A fakerítés korhadón álldogál.
Rövid, csonka kőhíd,
mely a folyóba omol,
festett valótlanság.
A kútásó értőn figyel.
Szent Tánc ünnepén
láp szörnyével nevet.
Széles szalmakalapját
eldobja könnyedén,
hajára csillagcsokrot vet.
Szentjánoskenyérfa a lápnál várta,
mélyzöld levele boldogan rezgett
a szikla felé dús lombját nyújtva,
míg a kútásó útjáról
megérkezett.
0 Megjegyzések