Maretics Erika: Képzelet

Sötét éjjel az álom elkerül,

emlék,

mely hívatlan felmerül,

elmém,

s szívem abroncsba szorítja

félelem,

belül remény

szikrája sincs,

egy hang monoton ismétli

az életem,

hiábavaló és dicstelen

omladó piramis.

Szeszélyes formájú vörös szikla

a képzelet,

furcsa álmaim gondolat-kavicsok

poros úton,

ártó lények benépesítenek,

ábránd-szőtt állóképeket,

köröttük nap szűlt

nárciszok,

az köd borított

hegycsúcson.