Maretics Erika: Háború

Szúrósan méregetsz,

haragszol,

billeg a szék alattam,

én csak ülök, fejem lehajtom,

radiátoron a macskád

elégedetten dorombol.

Töprengek mi bánt jobban,

szavaid, vagy morózussá préselt

arckifejezésed.

Körülötted mindig háború dúl,

érthetetlen harcaidat vívod,

de nem leszek a

fegyverhordozód,

az engedelmességet megtagadom

ezentúl.

A villamos csikorogva odalent

a pillanatnyi csendbe zökkent,

kezed látom,

ahogy beteg sasként

verdes,

én féltő mozdulttal magamhoz ölellek

kedves.