Fakó emléked ma is átjár,
Mozaik szilánkok hasítják
Elmém zűrös rejtekét.
Kereslek!
Szétpukkant buborék már csak minden szó,
A dagályos idő könyörtelen zúzta szét.
Lekötözném emléked pupillám tágas tornácára,
Bebörtönzött képed hadd lopja el holnapom.
Maradj még!
Feketén izzó ígéret, játszva vágyó,
Tűnő szenvedély.
Emlékfoszlányok, mint puha vattapamacsok
Enyhítik hiányod üszkét.
Ne menj el!
Harcolok agyam terjedő ködével.
Több kell a sejthetőnél, több kell belőled!
Ami nem történt meg, úgy ég belénk,
Mint tátongó, üres seb.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
1 Megjegyzések