rajtam játszanál bús dalt, ha lelked poklon jár,
s öröm ódát harsognál,
szárnyalva velem, mint egy madár.
kéklő égben, felhők között
vennél kezedbe, zenélnél rajtam,
boldog lennék, s megőrizném titkod
mit lelked súg, önmagamban.
ha újra születnék, karjaidba bújnék,
lágyan pengetnéd húrjaim,
kacagnék, mint egy csendes égi hang,
örök társadként léted útjain.
elhangolódva hevernék szobádban,
testem érintésedre vágyna,
mégis a legboldogabb hangszer
lennék, mert Te vagy a gazdája.