Szép kertek alól karmolva jön a zápor,
lendülő ezüst vetések Nap-itta
sorain át csak jön, csak jön...
füstfodros felhők alá csúszik az árnyék
s mélyen megül álom-elitta hunyt
szempilláink mögött.
Már ágak alá hajlik a béke,
s jóízű Csend font szálain remeg a szó
és fennakad, mint
madarak nyitva felejtett dalos csőrein
a tátott hang lebeg
és úgy marad.
Akkor két könnycseppel lesz tenyerem tele
ha e zápor éjjele felém int, amint
fejbólintgató fehér liliomok
sírnak; mert tudom:
elmúlnak mind a szép napok...
s ha lekormolt este érik,
fagyfürtös Csillagok sóhaja hull rám, hogy
Holdtejjel mossák fehérre szelíd, fiatal
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések