Szente B. Levente: Felemelkedettek

A büszke Had­ri­a­nust, 

ki látta önmagát, a róma­i­ak leg­job­bikát, 

a dicső cézárt, láttad-e szemtől-szem­ben? 

Ki pa­ran­csot adott

ama kőfa­lak építésének egészéhez,

miközben a távoli Rómában, hús-vér 

fan­to­mok aranyért, árulásban, 

dicsfény­ben és lázban, meg­sze­gett ígére­tek­kel,

Ju­pi­ter temp­lomában könyörögve elégtek. 

Ki úgy hit­te, a barbár özönt megállítja, 

és kikiáltot­ta, hogy a kitalált is­te­ne­ket,

kar­dok­kal legyőzhe­ted, 

de jövőt, jövő te­remt­het.

Uram! Te tu­dod, 

a létrának két ol­da­la van.

E földön, bár egyet is, be­tar­ta­ni mily nehéz

a pa­ran­cso­la­tok­nak.

Cézárok jöttek és men­nek!

Lám, mivé let­tek ők is, kik

in­nen-on­nan, király­csinálókkal

fel­emel­ked­tek.