Elevenen égek, de megbocsájtom neked,
Én vagyok a földön neked szánt feled.
Élet és halál közötti lépcsőn várlak,
Hömpölygő könnyemben téged látlak.
Frissen vágott fű, lágy zongora szól,
Körbenézek, ott vagy... De hol?
Ha varjú száll, ha nevetés csendül,
Csak a szerelmem marad végül...
0 Megjegyzések