Lászlóffy Csaba: Klímaváltozások szonettje

Vissza­alud­ni. Van idő még? (vol­na!) –

Ahány he­lyen meg­for­dul­tam – oda?

Abba, vagy egy másik di­men­zióba?

Mi dönti el, mely kor­ban ki­cso­da

vol­tam/​va­gyok; vagy csak le­het­tem vol­na!

Ha nincs vélet­len, én ma­gam szülök

fagy­ban, hőségben, ha­mis ta­vasz-hold­ra  

néző esélyt. Foly­ton rákészülök

mióta csak az esze­met tu­dom

va­la­mi­re, mit köny­ves­pol­co­kon,

di­vatbörzén hiába ke­re­sek;

leg­fel­jebb génje­im­ben zu­han, ível –

száz évig eljátszom még, nyu­godt szívvel,

az enyhülést; a hazárd végze­tet.