Csak remélni mertem, talán továbbláttok!
Belátom, túl erős a "turáni átok".
Ma még tagadjátok őseinknek hitét?
Vissza nem kapjátok már soha, semmiképp!
Álmodtam egy szarvast, kit Hunor, Magor hajt.
Láttam gyors Turult is, átvészelt ezer bajt.
Attila kardját még hallottam suhogni!
Mind csak illúzió? Nem hiszi el senki.
Nektek úgy tanítják, kegyetlen volt népünk.
"Európa" rettegte, bárhová léptünk.
Nem volt, ki ellenállt dicső seregünknek,
ám kik behódoltak, békében élhettek.
Hogy új hont foglaltunk? Ma még így tanítják.
Őseink e tájat csak visszafoglalták!
Kárpátok ölében, Duna, Tisza mellett
ez nekünk otthonunk: Az "Aranyszegellet"!
Egy Istenben hittünk, pogányok nem voltunk!
Mégis, nagy nyomásra, eldöntötték sorsunk.
Kereszt alá űztek zsarátnokkal, vassal,
Koppányt félrerakták karddal és ólommal!
Nem lesz nyugtunk addig, míg hitünktől félünk!
Amíg azt szégyelljük, honnan eredt vérünk.
Miért nehéz nékünk jó Magyarnak lenni?
Minden viszályt, gondot végleg eltemetni?
Holnap talán eljut hozzátok, mit írok.
Könnyet fakasztanak feledett sírhantok.
Táltosok fohásza tán` elér hozzátok,
majd végleg megtörik ránk ragasztott átok.
2018. február 14.
0 Megjegyzések