F. László Tibor: Szeretetremete

Lehetnénk páros, időtlen csillagok,

hogy elképedve nézhessenek azok,

kik kettőnknek csöppnyi esélyt sem adott.

Vágyj csak velem lenni szakadatlan,

kebleden pihennék lankadatlan,

ölelj szüntelen, mint puha paplan,

minek simogatón lágy melegében

mártózzunk meg mindketten a mélységben,

a mámorító élvezet fényében.

Legyünk mi két szeretetremete,

hasson át édes izgalom heve,

a kéj, ha halnánk, újrateremtsen.