Hol lehet az Isten? Nem tudom.
Két levelem jött vissza bontatlanul tőle.
A ráckevei úton adtam fel őket:
szétlökdösve a felhőket
becsúsztattam a megnyíló résbe,
szakadó karácsonyi hóesésben
hatvannyolc rohadt telén.
Az egyikben azt írtam, hiányzol, Apa.
A másik az Úré: engedd Őt haza.
Hoztam bort a boltból,
a legfelső sorból,
lássák, óriás vagyok.
Nem kell gombfoci, se villanyvonatok,
csak Te legyél nekem,
bár gyerekruhám nem szkafanderem,
de lélegzetvisszafojtva
felvinnélek a Holdra
megmutatni a Földet,
hogy szereti a kék a zöldet,
átölelve mind a hat világot.
Mióta elmentél, már iskolába járok,
nevem belevésem a padokba.
Minden este a kocsma előtt várok,
fülelve, mikor kordul gyomra,
ám csak a volt, a soha tántorog ki ajtaján.
Ilyenkor ballagok az éj sóhaján,
mely mintha szánna.
Nem kell! Mert agyag-döngölt szobánkban
ott ülsz mellettem, borod iszod...
És én hallgatom, ahogy az üres pohár
a szádon néha felszipog.
0 Megjegyzések