Asztalos Dávid: Álom

Fáradtan ébredve keresem apró kezeid,
Csodálni akarom lassan ébredő szemeid.
Ölelni akarlak gyengéden magamhoz,
Érezni, hogy ajkaid hozzáérnek nyakamhoz.
Semmi nem fontos, csak az a pillanat,
Mikor azt érzem, a szavam örökre elakad...
Szíved dobbanását hozzád bújva érzem,
Nincs ennél szebb pillanat, mit átélhetnénk ébren.
De félek, véget ér, szertefoszlik az éber álom,
A felkelő napot szemeidben többé nem látom.
Örökké álmodni akarok, ha úgy veled lehetek,
Egy gyönyörű pillanat azzal, akit szeretek.

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: