Add tovább


Váradi W Norbert: Álom

Hajnalra elillansz, foltokban összeomló porhüvelyed látszik,
ínség gyötör s elmém emlékezni vágy... várj... csak még egy perc,
s kezem még feléd nyúl, de csak pillám végén elhajtani lát!
Nappal gyónom hiányod, de te csak messziről nevetsz,
kacagó hangod s léted hiánya megoszt, s majd elfelejt!
De éjszaka ismét eljössz, s mellkasom egyre lassabban
fel s le jár, virrasztó fényt rég eloltva
sötét betűk merednek szobám falán!
Lassan összeáll, mint a kép, látom,
s agyam felismerni vágy: szép Álom!

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: