Nagy Lajos Gábor: Álmomban a hold voltam

Már a hajnal ott toporgott,
A csillagok még lebegtek köröttem.
Mozdulatlan merengtek szerelmesen.
De én... én csak néztelek.

Rászólt, barátom menni kell!
Mellettem a kis fénylő pontok
Mind-mind összerezzentek.
De én... én csak néztelek.

Sugaraim észrevétlen,
Ablakon át, válladon megpihentek.
Testeden mind végigért.
De én... én csak néztelek.

Fényem köréd fontam.
Szíved dobbanásából...
Hallottam. Végre éreznek!
De én... én csak néztelek.

Hajad, arcod bearanyoztam.
Szempillád néha megrebbent,
Talán... túl közel merészkedtem?
De én... én csak néztelek.

De jött a kósza ébredés,
Szívemnek fájdalom, tested,
Talán, végleg elhagyom.
Távolodom... nem értem!
De én... még mindég csak néztelek

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: