Fekete köntöst öltött
az ég a házak fölött.
Rajta az ezer csillag
fénye pislogva csillog.
Egy pillanatra megállt,
az utca üressé vált.
Most csak a szél szaladgál,
kopott járdán messze száll.
Az aszfaltrepedésben
az eső is megpihen.
Lemosta már porát,
a rohanás lábnyomát.
Betakar az éjszaka,
és átölel a karja.
Mesél most a csend szava,
mily csodás az ő hangja.
Elringat a világom,
és így jön el az álom.
Szemem lassan csukódik,
ez a nap is eltűnik
0 Megjegyzések