Menjetek tőlem, hagyjatok,
Mindent akaró zsarnokok,
Ki szelíden, ki erősen,
Mind szakítana belőlem.
Húztok, vontok magatokkal,
Elláttok feladatokkal,
Sok, vége, a pohár betelt,
Pihennék, műszakom letelt.
Hittem én, hogy vége lehet,
Színre lép a csendrendelet,
De nem, még hazaérve sem.
Uralmatok érzéketlen.
Pont után, mindig egy vessző,
Megy tovább, sok a teendő,
Fülemben zajotok hallom:
Pusztulj, itt nem maradsz talpon!
Már vérzek, ez kevés? Kérdem.
Sárban süpped sebes térdem.
Lehetne másféleképpen.
Ez pokol, eltűnt az éden.
Csaltok, ha nem vagyok ébren,
Hazugság őszinteségben.
Zsarnokok, igen, ti, ott fent,
Emberség! Vajon mit jelent?
Kik toronyból néztek le reám,
Rosszat nektek! Ez az én hibám!
Örökre vesszen el fényetek,
Igazság győzze le létetek!
0 Megjegyzések