Nem tűz voltál

A szerelem tűz, elevenen eléget.
Mondják sokan, de te nem így jöttél értem.
Sosem voltál számomra lángoló vadság,
Féktelen perzselés, pusztító izzás.

Víz voltál, mely eloltotta a fájó tüzet,
Ami lelkem tépte kéjes mosollyal széjjel,
Víz, mely száraz ajkaimra életet lehelt,
Víz, mely lázadó szívemet csitította el.

Föld voltál, melyre vihar után léphettem,
S a tenger hullámai nem érhettek el.
Föld, mely óvón, gyengéden fogadott magába,
Föld, melyen otthont építettél számunkra.

Levegő voltál, mely könnyű fuvallatként
Lesöpörte vállamról a világ terhét,
Levegő, mely arcomra enyhe pírt szerzett,
Levegő, mely nélkül immár nem élhetek.

Nyugalom voltál a legnagyobb forgószélben,
Egy parányi sziget, hova nem költözhet
Soha gyötrelem, hol béke van: te meg én. -
S hol törékeny lelkemet újjáépítetted.
Nem egyszer. Ezerszer.