Poller Ildikó: A sors rejtelmei

Életem egy rejtelem,
akárcsak a szerelem,
nem látom a holnapot,
bármi vár rám, nagy titok.

Reggel, mikor felkelek,
elgondolom, mit teszek.
De a sors már írva van,
minden perc bizonytalan.

Szerelem, örök talány,
lehetsz bármi, fiú, lány,
mert ha elér végzeted,
felborul az életed.

Hiába is akarod,
bárhogy van, nem azt kapod,
amit nagyon szeretnél,
így nagy csodát ne remélj.

Pillanatok varázsa,
szép szavaknak hatása
éltetőd, mi elkísér,
szíved mélyén helyt remél.