Add tovább


Takács Mária: Mint két tűzbogár...

Szerelmemnek

Mint két tűzbogár, lassan kígyózott végig
Testemen a hideg, amikor először rám nézett
És égetett, mikor mély tükre barna szemének
Két szememhez érkezett.
Kereste tekintetem...
S most már emlék minden.
Szemének lágy lobbanását titkon rejti szívem.
Elküldtem őt, s elvesztette fényét
Könnyektől ázott két szemem.
Elküldtem őt, de feledni lehetetlen,
Egy nagy seb az alakja,
S álmaimban ott kísért fájón
Megtört szerelmünk fakó árnyéka.
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: