Csábi Bertán: Még egy lépés

Mint rügy az ág végén, úgy bújnék már hozzád,
Minden árnyék él, a sötét már fél tőlem.
A sors lám elfordult, azt sem mondta; viszlát,
A fény mindent elvett, nem lett enyém ő sem.

Szállok. Az ég távol már, a föld oly messze,
Szívem hagyom lelkem maradéka mellett,
Mint bogár a fényben, úgy el vagyok veszve,
Zuhanok hát, csak szégyen-szerelmem teljes.

Mind én vagyok, szép és néhol fájó részek,
Napok, hetek, évek... Fuldokló ígéret,
Én voltam az egykor... Most szemedben vészek,
Méterek már csupán, s nem üldöz kísértet.

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: