Add tovább


Lukács Izabella: Végtelen

...Kongó kezeid közt, kopott koloncaként a kornak.
Körötted kóborlások keserű kincsét kutattam -
veled. Vágyaink vakságában véletlenek voltak
válaszai a valótlan valósnak; via viam

mortis. Maró miértjeim menekülő magánya
bennem már minden. Búcsú s megmaradás is hiába, -
múltamnak borzongató, beteg, makacs bestiája.
Melletted meredek bele a kába éjszakába...
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: