Molnár Szimba: Milyen lehet...

Milyen lehet
szerelmesnek,
önfeledten
szeretettnek
ezt érezni,
s így létezni.

Csak elképzelni tudom,
ahogy ott állsz az úton,
szalad feléd kedvesed,
s átöleled csendesen.

Biztonság, nyugalom.
Másoknak unalom.
Az idő megszűnik,
minden távol tűnik.

Egy közös filmnézés.
Mily kellemes érzés
hallgatni, ahogyan
meleg szíve dobban.

Szomorúnak látod,
s a vigaszt próbálod
megadni lelkének,
mint az édes mézet.

Ajándékokkal leped meg,
mi számára nagyon kedves.
Már régóta vágyott rám,
s megadtad neki e csodát.

Minden bajtól félnéd, óvnád,
az életedet áldoznád,
csak ne essék bántódása
a veszélyek világában.

Átadjátok magatokat
legbelső vágyaitoknak.
Szerelmetek teljessé lesz,
két érző lény köteléke.

Már sok-sok eltelt éve,
mióta együtt éltek,
és eljutsz a döntéshez:
a keze megkérése.

Majd jön a pici gyermek,
életetek értelme,
szerelmetek gyümölcse,
örömünk az ürömben.

Büszke szemeitek
egymásra vetitek,
s nyugovóra tértek.
Két szerelmes lélek.