Szente Krisztina: Félelem

Attól félek hogyha te se leszel már többé velem,
szeretni mást nem fogok tudni sosem.
Félek hiszen okot adsz rá,
hogy te is csak szeretőnek használsz.

Attól félek egyetlen kincsem,
hogy elválunk hamarosan ketten.
Életemben akkor nem lesz többé fény,
de emléked utamon majd végig kísér.

Félek, hogy romba dőlnek az álmaim,
mert csak veled szépek titkos vágyaink.
Ha már nem leszel, örökre elengeded kezem,
én akkor is azt fogom érezni hogy nagyon szeretlek.

Félek, hogy te más valakivel képzeled el az életed,
és akkor az én életem teljesen tönkremegy.
Félek már félni is nélküled...,
ha majd nem csókolsz s nem ölelsz át kedvesem.

Félek az elválásunk gonosz pillanatától,
félek hogy majd egyszer nem látlak már, se közel se távol.
Félek a perctől, mikor kimondod majd: Ennyi volt,
mert nekem nem csak egy pár éjszakáról szól.

Félek az utolsó csóktól,
Attól a bizonyos utolsó szótól.
Félek az utolsó könnyemtől,
mert ha már nem leszel, akkor sem foglak kitépni a szívemből!
   
Megosztás a Google Pluson