Panyik Nikolett: Miért szeretlek?

Nem vagy itt elönt a bánat,
Nem találnék jobbat nálad.
Vágyom a mosolyodra,
Az édes arcodra,
A zöld szemeid melyek reménnyel vannak tele,
Kedvesem vesd rám orcád s nevess vele...!
Mert a szívem bánattal van tele...
S nem törődhetek bele...
Ha minden percben velem lennél
Sóhajommal lélegeznél,
Csókolnád a szám, s fognád kezem;
Örökké tiéd lenne szívem, s vele mindenem
Odaadnám testem, lelkem, életem.
Rabul ejtett puszta lelked, valós éned,
Szeretnék boldogságot adni néked.
Vágyam s óhajom az lészen
Tégy bármit énvélem;
Csak tudd érzésem
S, hogy szeress nem kérem
Hiszem, ha erős szívedben ez érzés
Akkor bölcs lesz elmédben a döntés!
Ne hidd! Szavaim miatt, hogy nem szeretlek,
Csak mindenből a legjobb jár neked!
Életem útján csak most nyílnak virágok
S azt gondolom a boldogságra lassacskán rátalálok
Elűzöd fejemből a gondokat,
S kapok helyükre szép dolgokat.
Szívemben mélyében feléled a parázs,
Időnként kigyullad egy lángnyaláb.
A remény visszatér néha ha hitem erősödni látszik
önmagamban, de ilyenkor is a párjára vágyik!
Életünk nem könnyű egyikünknek sem
De megoldjuk a gondokat így ketten
Zord az élet s nehéz a küzdelem
De ez mind nem számít csak TE maradj mellettem
Kedves szerelmem szeretlek hát nem látod?
Örökké szeretni foglak ha nem bánod.