Szabó Attila Henrik - Elképzelem

Elképzelem, hogy együtt alszunk,
Halkan szuszogsz a vállgödrömbe.
Ennyi kell csupán: érezzelek.
Akkor, ott, nem is vágynék többre.

Megrezzensz, és én átölellek,
Kedvesen, nyújtózkodva ébredsz.
Álmodtál? Nevetsz, elmeséled,
Így az álmod az enyém lesz.
Cserébe adok én is álmot:
Emlékeket és illatokat,
Felhőt, dallamot, féltést, vágyat,
Gyengéd ölelést olyan sokat,
Elborít majd, mint víz, ha árad,
Te pedig fürgén, mint a vidra,
Hozzám úszol, a számhoz hajolsz,
És kiül a nyár az ajkaidra.