Rhorer Viktor - a fej nélküli jógi

rezegnek a polcon a kis porszemek
energiák tombolnak mikrokozmoszokban
elenyészett gondolatok árnyai felett
megszülető sorok közti szende ámulatban
míg önmagamról ügyet sem veszek

ezernyi pusztuló érv kísért tovább
ami hajdan eleven dogmaként kísért odább
messze attól a sötéten izgató tájtól
amitől a félelem tartott sokáig távol
és remélem csak álmodtam a kidőlt diófát

íróasztal sarkán görbe szemüvegkeret
megsárgult papírhalmok alatt várnak
az egyre élesebben változó világban
arany akarattal táguló terek
az egyre zsugorodó előző helyett

körbefordul minden rétege a létnek
tükörben látlak így titeket
most mindannyian én vagytok a mában
és ahogy egyre nézik őket bátran
lassan én is ti leszek