N. Molnár István - Alatt

Egy percnyi rezdülés,
lendületlen indulás
az éj után. Lélegzetek,
a hajnal fényszilánkjai a homálytól dagadt
fáradt szemhéj alatt.
A gyilkos élet
az izzadt tollpárna sárga redőin hever.
Felszólítás, lehetőség és gond a lég alatt.
Karcolás a fekete, lógó lábakon,
most lépnek tovább.
A karmolások megszikkadt helyén
a vonalak türelmetlenül rajzolódnak át.
Egyre élesebbé hajtogat.
A selymes vaksötét omlik, akár a hab,
egy perc alatt.
Villámcsapás, szédülés, színeket okád az agy.
Gyürkőznek a füstös nap alatt
az összeférhetetlen formák.
Az álomoltó sötétség pedig vár,
hallgat, harap, vigyáz a korlát mögött.
Indák, kövek, legyek.
Lezárt koporsókat öklendezik a föld
a villogó felszín alatt.