Fura érzés, mit magyarázni nem lehet,
Talán az egész világot jelented nekem.
Egy szó, egy pillantás, és a tér megfagy,
Érzem, már semmi nem ugyanaz.
Az elején még minden olyan szép volt,
Mostanra már eltűnt a rózsaszín mámor.
Tudom, hogy köztünk nem lesz semmi,
S ezt próbálom elfogadni.
Boldogság! Hol van az én szívemnek?
Mióta megtörtént, egy részem elveszett.
Életemben először nem féltem elmondani,
S az időt most már nem tudom visszaforgatni.
Esténként néha könnyes szemmel alszom el,
S mikor felébredek, Te jutsz elsőként az eszembe.
Fájó szívvel felkelek és úgy teszek,
Mintha minden rendben lenne.
Mutatom az erős lányt, hogy minden olyan szép,
De legbelül fáj, és iszonyatosan ég.
Ég a szívem, lelkemen hatalmas teher,
Ha látlak, újra darabokra esem.
Nem tudom, mikor fog elmúlni ez az érzés,
Talán később, talán megmarad örökké.
Most még fáj, most még érzem,
Most még várok, most még élek.
Talán az egész világot jelented nekem.
Egy szó, egy pillantás, és a tér megfagy,
Érzem, már semmi nem ugyanaz.
Az elején még minden olyan szép volt,
Mostanra már eltűnt a rózsaszín mámor.
Tudom, hogy köztünk nem lesz semmi,
S ezt próbálom elfogadni.
Boldogság! Hol van az én szívemnek?
Mióta megtörtént, egy részem elveszett.
Életemben először nem féltem elmondani,
S az időt most már nem tudom visszaforgatni.
Esténként néha könnyes szemmel alszom el,
S mikor felébredek, Te jutsz elsőként az eszembe.
Fájó szívvel felkelek és úgy teszek,
Mintha minden rendben lenne.
Mutatom az erős lányt, hogy minden olyan szép,
De legbelül fáj, és iszonyatosan ég.
Ég a szívem, lelkemen hatalmas teher,
Ha látlak, újra darabokra esem.
Nem tudom, mikor fog elmúlni ez az érzés,
Talán később, talán megmarad örökké.
Most még fáj, most még érzem,
Most még várok, most még élek.
