Mihály Tekla - Egyedül

egyedül járom az utat
melyet valaki ott fönn
számomra kiszabott
míg újjá nem születek
valahol talán a mennyben fenn
...
egyedül várom az időt
mikor e világból kitörök
bűnhalmazom magam
után hagyom eltaposom
...
egyedül élem át
szívem soha ki nem mondott
soha be nem vallott fájdalmát
csak a nagy Isten hallja
lelkem minden dallamát

egyedül alszom el
és egyedül álmodom
egyedül vagyok mindig
de néha mellém lépnek
néhány szóval talán
a lelkemhez is érnek
...
egyedül ébredek
meredek a világra
megszeretek több lelket
és sohasem felejtem őket
de egyedül jöttem
egyedül kell mennem
emlékek tömege
tölti meg a lelkem