Kiss Henrietta - Esős

Kint ropogva, zúgva
Üvölt a háztetőről
Szinte egybefüggőn,
Függönyként.

Zúdul az eső,
És kitekintve
Újra érzem az
Intuitív aktualitásom.

Meredek rendbenlétét
Meglepődve magamon.
Talán túlzok,
Beleharapok, mosolygok.

Az ajtó záródásával
Elhallgat a zord
Valóság, és újra
Elmélyülhetek.

Álmodozó világom
Csendjében,
Cseppjében összhang,
Lengedező harang.

Igen, talán tévedtem,
De számodra ez
Egy újabb lehetőség,
Kedves!

Ebből a rettentő
Valóból visszaránts!
És a reál` most
Pont ne hassék rám.