Fáncsi Júlia - Honvágy 1

A szükség keze
repített keletre.
Fél év. Örökkévalóság.
A honvágy folyvást csak hevített.
Nem volt kalandkedv,
se öröm, se boldogság.
Idegen börtön lett,
mi a szívemre
bilincset tett.
Majd a rabság lánca égett
testembe mélyen.
Egy gondolat tépett,
fojtott a szégyen.
- hogy itt hamvadok el
a hazámtól távol,
itt, hol a messzeségtől
a lelkem sorvad el.
Féltem, itt ér utol az álom,
idegen zászló alatt.
Vágytam az országra,
oda, ahol az életem maradt.

2012. november 17 Kína, Zhouzhang