Száguld a vén folyó félelmet ébresztve,
Zúg, harsog az éjben tomboló ereje.
Kitágult medrében viszi, mi útjába kerül,
A természet kerekébe egy porszem vegyül.
Mi e vad száguldás oka, mit akar üzenni?
Elrontottunk valamit, arra kellene figyelni?
Büntetés talán, mit elkövettünk ellene?
Ettől szabadult el hatalmas ereje?
Ne vedd el a természettől, mire szükséged nincsen,
Ne rabold el, mi nem csak tiéd, a nagy hevületben!
Pazarolod örök értékeit önző kapzsiságban,
S ha meguntad, eldobod, néma utálatban.
Ne pusztítsd ki az erdőket, élted értelmét,
Dobd el messzire azt a bizonyos fejszét.
Ne pusztítsd a tenger lüktető világát,
Mely éltedet jelenti még sok-sok éven át.
Van még utánad is élet, nekik is kell élni,
Pazarló léted próbáld meg fékezni!
Ne hárítsd át az utódokra életednek szennyét,
Ne csak ebből merítsed életed erejét.
Nem viszed magaddal, mit összeharácsoltál,
Add vissza a jövőnek, mi el nem fogyasztottál.
Rabló módon élsz a mának, teszel a holnapra,
Nem gondolsz másokra, mindig csak magadra.
Ezt üzeni a vén folyó, egyre dacosabban,
Követel erősen, és egyre tartósabban.
Viszi magával a jussát, mit tőle elvettél,
Mit önző módon előle végleg elrejtettél.
Lelassul a vén folyó, csobogássá válik,
Kitombolta magát, nyugalomra vágyik.
Vétkeid nem feledi, majd benyújtja a számlát,
Mikor nem is gondolod, akkor csap le újra rád.
Az elszabadult kapzsiság vajon hová vezet?
Ember legyen ez számodra egy utolsó üzenet.
Elér-e valakit e hangos szó, e hangos zokogás,
Várható-e megértés, valami kevéske változás.
A vén folyó visszatér, és elmondja majd újra.
Legyél észnél ember, térj a helyes útra!
Zúg, harsog az éjben tomboló ereje.
Kitágult medrében viszi, mi útjába kerül,
A természet kerekébe egy porszem vegyül.
Mi e vad száguldás oka, mit akar üzenni?
Elrontottunk valamit, arra kellene figyelni?
Büntetés talán, mit elkövettünk ellene?
Ettől szabadult el hatalmas ereje?
Ne vedd el a természettől, mire szükséged nincsen,
Ne rabold el, mi nem csak tiéd, a nagy hevületben!
Pazarolod örök értékeit önző kapzsiságban,
S ha meguntad, eldobod, néma utálatban.
Ne pusztítsd ki az erdőket, élted értelmét,
Dobd el messzire azt a bizonyos fejszét.
Ne pusztítsd a tenger lüktető világát,
Mely éltedet jelenti még sok-sok éven át.
Van még utánad is élet, nekik is kell élni,
Pazarló léted próbáld meg fékezni!
Ne hárítsd át az utódokra életednek szennyét,
Ne csak ebből merítsed életed erejét.
Nem viszed magaddal, mit összeharácsoltál,
Add vissza a jövőnek, mi el nem fogyasztottál.
Rabló módon élsz a mának, teszel a holnapra,
Nem gondolsz másokra, mindig csak magadra.
Ezt üzeni a vén folyó, egyre dacosabban,
Követel erősen, és egyre tartósabban.
Viszi magával a jussát, mit tőle elvettél,
Mit önző módon előle végleg elrejtettél.
Lelassul a vén folyó, csobogássá válik,
Kitombolta magát, nyugalomra vágyik.
Vétkeid nem feledi, majd benyújtja a számlát,
Mikor nem is gondolod, akkor csap le újra rád.
Az elszabadult kapzsiság vajon hová vezet?
Ember legyen ez számodra egy utolsó üzenet.
Elér-e valakit e hangos szó, e hangos zokogás,
Várható-e megértés, valami kevéske változás.
A vén folyó visszatér, és elmondja majd újra.
Legyél észnél ember, térj a helyes útra!
