Szent Iván éje után, váram nyikorgó ajtaján olyan furcsán
kattant a zár, akár a pislogó sárkány szeme, pattant szaporán,
s jártam én, az aranyhajú lány egy ódon torony oltalmán.
Kételyek rögös útján tévelygek, én, az ábrándos alkimista lélek,
igézek, varázsbabot vetek, melyek a bűbáj lombik-tüzében égnek,
almavirág eszencia émelyget, midőn táncolnak a szikra-tündérek.
Trónolok, akár egy sámán, a varsafák terebélyes koronáján,
eperszín ajkad vonalán, kezed liliomszirmán hosszan időzöm, kábán,
varázspálcámmal koppintván megidézlek üveggömböm tejszerű fátylán.
Kacarászó lángocskák nyaldossák bánatom, midőn jő édes látomásom,
"Reménytelenség", te fúria kárhozatom, ajkadat bé bájitallal vonom,
vérvörös zabolátlan elegyedben fortyogom, s Te leszel a mentő-ladikom.
Olvadó kristályseregek födelére szállnak bűvös zefírek, kéjt kergetve,
dzsinn nyújtózik a retorta csőrére, három kívánságomat kérve;
Mesevilágom egyetlen szüksége, gyermek-lelked, csudatested: csupán Te!
kattant a zár, akár a pislogó sárkány szeme, pattant szaporán,
s jártam én, az aranyhajú lány egy ódon torony oltalmán.
Kételyek rögös útján tévelygek, én, az ábrándos alkimista lélek,
igézek, varázsbabot vetek, melyek a bűbáj lombik-tüzében égnek,
almavirág eszencia émelyget, midőn táncolnak a szikra-tündérek.
Trónolok, akár egy sámán, a varsafák terebélyes koronáján,
eperszín ajkad vonalán, kezed liliomszirmán hosszan időzöm, kábán,
varázspálcámmal koppintván megidézlek üveggömböm tejszerű fátylán.
Kacarászó lángocskák nyaldossák bánatom, midőn jő édes látomásom,
"Reménytelenség", te fúria kárhozatom, ajkadat bé bájitallal vonom,
vérvörös zabolátlan elegyedben fortyogom, s Te leszel a mentő-ladikom.
Olvadó kristályseregek födelére szállnak bűvös zefírek, kéjt kergetve,
dzsinn nyújtózik a retorta csőrére, három kívánságomat kérve;
Mesevilágom egyetlen szüksége, gyermek-lelked, csudatested: csupán Te!
