Azt álmodtam, simogattál,
Szorongattad kezemet,
Séta közben átkaroltál,
S dúdoltad a nevemet.
Kedves hangod az ég alján
Úgy suhant, mint egy madár,
Csiklandozva csókolgatott
Huncutul egy napsugár.
Vízcseppből font kendőjével
Egy szivárvány integet,
S a távolból enyhe kéjjel
Visszhangozza nevemet.
Enyhe szellő cirógatott,
Borzolta a hajamat,
S míg a nevemet fütyülte,
Mint egy álom elsuhant.
Őszi erdő minden fája
Meztelenre vetkezett,
Levelei alászállva
Zizegték a nevemet.
Kristálytiszta hegyi patak
Az arcomat csókdosta,
S kavicsokon bukdácsolva
A nevemet csobogta.
Jó lenne, ha ez az álom
Mindörökké tartana,
Kedves hangod a pusztákon
Szellők szárnyán szállana.
Bár az álom szertefoszlott,
Itt hagyta az ízeket,
Csiklandozva csókolgattál,
S suttogtad a nevemet.
Szorongattad kezemet,
Séta közben átkaroltál,
S dúdoltad a nevemet.
Kedves hangod az ég alján
Úgy suhant, mint egy madár,
Csiklandozva csókolgatott
Huncutul egy napsugár.
Vízcseppből font kendőjével
Egy szivárvány integet,
S a távolból enyhe kéjjel
Visszhangozza nevemet.
Enyhe szellő cirógatott,
Borzolta a hajamat,
S míg a nevemet fütyülte,
Mint egy álom elsuhant.
Őszi erdő minden fája
Meztelenre vetkezett,
Levelei alászállva
Zizegték a nevemet.
Kristálytiszta hegyi patak
Az arcomat csókdosta,
S kavicsokon bukdácsolva
A nevemet csobogta.
Jó lenne, ha ez az álom
Mindörökké tartana,
Kedves hangod a pusztákon
Szellők szárnyán szállana.
Bár az álom szertefoszlott,
Itt hagyta az ízeket,
Csiklandozva csókolgattál,
S suttogtad a nevemet.
