Anatole Hongrois: A vízesés

Párizs, a vízesésnél egy idősebb nő nézi a csobogó vizet, majd elővesz egy pénzérmét, megcsókolja és bedobja a vízesés előtti kis tóba. Könnyeivel küszködik, leül az ott kialakított kávára. Nem veszi le szemét a vízről. A pénzérme leült a kis tó aljára ahol már sok hasonló pénzérme feküdt. Kimorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkából. Újra a táskájába nyúlt és egy kék szegfűt vett ki. Nézte, elmosolyodott, megcsókolta és 6 éves leány gyermeke jelent meg emlékezetében. Kék szegfűt akart. Végigsimitotta a homlokát, újra visszaállt a szomorúság fura vonása. Bedobta a vízbe a virágot. Húsz év, minden egyes évéből eljön ide és pár órát eltölt itt, elüldögélve emlékezik. Húsz kemény esztendő. Ekkor rabolták el a kislányát, Janetet, sosem került elő, de a remény akkor hal el ha a reménykedő meghal. Újra megjelennek a homlokán az emlékezés redői, bal kezét combjára helyezi, jobb keze a táskát szorongatja. Bal keze ökölbe szorul, eszébe jut hogyan rabolták el a Louvre-Rivoli metró megállóban a kislányát. Kezéből tépték ki. Homlokán simulnak a redők, emlékeiben most leányával van itt a vizesésénél, a kívánság vizénél. Sokat jártak ide, játszottak és pihentek ebben a szép parkban. Itt mesélt történeteket, hogyan talált egymásra elveszettnek hitt emberek sokasága. Ekkor mondta neki ha kívánni akar valamit, jöjjön el ehhez a vízhez és dobjon be kívánságpénzt. Fizesse így le az ördögöt, hogy tűnjön el addig amíg az angyalok segítenek a keresésben. Azon a tragikus napon is innen mentek a metró megállóba. Kis kezében egy kis papírlapot tartott s ezen egy rajz volt, amit ketten rajzoltak. Ez volt az utolsó emlék. Hirtelen egy gyermek kiabálása riasztotta fel az emlékek nehéz terhe alól. Anyjához beszélt a csöppség aki pár méterre lemaradt, 5-6 éves lehetett, eleven kislány. A vízesés széléhez ért, csöpp kezében pénzérme csillant meg, hátranézett és hangosan mondta.--Látni akarom a nagymamámat.-- Majd repült a pénzérme a vízbe. Az anyuka kezében is villant a pénzérme és ő is dobta, de lelkében kiáltás volt !! Anya !! - majd leültek ők is a vízesés peremére, pár méterre az idősebb nőtől. Az idősebb nő elmosolyodott majd újra a vizet kémlelte. A fiatal anyuka is. Az idősebb nő észrevette, a két eldobott pénzérme az ő érméje mellé esett, érintve azt. A kislány tovább csacsogott, anyja nem is vette észre, szomorú volt. Az idősebb nő tekintete lassan siklott a kislány felé, akinek a kezében egy papírlap volt, és hadonászott kis kezével. Az idősebb nő szeme rátévedt a kis lapra s lassan megemelkedett. Megszédült. A fiatal anyuka is lassan megemelte a fejét és csodálkozva figyelte a megemelkedő asszonyt. A kislányhoz ért, megfogta finoman a kis kezet és kinyögte halkan.-- Honnan van ez a rajz?-- A kislány azonnal mondta büszkén, az anyukájától kapta és ezt a rajzot ketten rajzolták. Elfehéredve mondta a kislánynak.-- Megtaláltad a nagymamádat.


Anatole Hongrois .Paris
Megosztás a Google Pluson