Anatole Hongrois: Születésnap

Piere vagyok, a 21. szülinapomat ünnepeltük a barátaimmal párizsi lakásomon, januárban a kicsit hidegben.

Nem vártam sok barátot, de valahogyan nagyon sokan lettünk. Elfogyott a rágcsálni és  innivaló, s így elindultam a lakásból a nem messzire lévő kioszkba bevásárolni. Az utcán nem olyan messzire a lakásomtól egy nagyon szép lány sírdogált elég hangosan. Nem bírtam ki, így odaléptem hozzá s megkérdeztem tőle, miért pityereg. Elmondta szipogásai közben, a mamája egy pár kesztyűt vett neki, s elvesztette, nem mer hazamenni mert fél a leszidástól. Megsimogattam a szép, formás arcocskát s nagyon megsajnáltam. A könnyes és fényes szemei varázsa alá kerültem, s én is nagyokat nyeltem vele szinte versenyszerűen. Észhez tértem, nekem menni kell, mert a barátaim várnak. De megkérdeztem segíthetek-e, mire ő azonnal mondta megkönnyebbülten. Igen, abban a boltban a kioszk mellett van egy vegyes üzlet ahol ugyanolyat árulnak. Azonnal a lovagi felajánlásom, veszek neki, s akkor nem lesz baj otthon. Így együtt indultunk a boltba.  Közben néztem a fekete nagy szemeket s azon gondolkoztam, szőke lánynak hogyan lehet éjfekete csodás nagy szeme. Bementünk az üzletbe, megvettem a kesztyűt, s kilépve az üzletből elbúcsúztunk. Ő ment amerről jöttünk míg én tovább a kioszkba, de méterenként néztünk vissza. Úgy néz ki, a lánynak én sem vagyok közömbös. Eltűntünk egymás látóhatárából, bementem az üzletbe és bevásároltam. Amint mentem visszafelé ledöbbentem, a szép fekete szemű szépséges szőke lány megint sírt egy ott lévő idősebb nőnek. Kicsit elbújtam egy oszlop mögé. Tudom nem szép de leskelődtem - s mit látok- újra a kis vegyes boltba mentek be. Gyorsan rohanás a lakásomba. Lepakoltam a tasikat s rekord idő alatt kabát, sapka és sál csere. De a számra került a becsapi sál s újra irány az utca. A szépséges lány megint egyedül álldogált s amikor meglátott elkezdett sírni de hangosan. Mellé léptem, nem néztem rá, nem akartam, hogy felismerjen. Megkérdeztem miért sírdogál ebben a hidegben s egyedül. Azonnal a válasz, az anyucija vett neki egy pár kesztyűt s elvesztette, nem mer hazamenni mert fél a leszidástól. Úri ember vagyok, felajánlottam veszek neki egy pár kesztyűt. Így elmentünk kettesben s vettem egy pár kesztyűt a csodaszép lánynak. Elváltunk. Rohanás haza, kabát, sapka, becsapi sál csere s újra ott álltam a szépség előtt. Elmondta a megszokott mesét, én az úri emberit s már meg is vettem a kesztyűt. Barátaim nagyon furcsán néztek rám amikor hatodszor mentem fel a lakásomba másodpercekre csak egy kabát, sapka, becsapi sál cserékre, már fogadtak, mennyi időbe telik az újra berohanásom, majd a - jövök - szöveg. Újra az utcán. Hetedszerre - amikor megint az üzletben álldogálunk - csak úgy megjegyeztem a szépséges kisasszonynak: - már hetedszer vettem meg ugyanazt a kesztyűt, had vegyek egy sálat is mert a könnyes szemeit legalább abban megtörülheti. Nagyon elpirosodott szegény, majd ott sírva elmondta - a könnyei most igaziak voltak, szívből jöttek - ez az üzlet a szüleié. Nagyon rosszul megy, ő Montpellierben tanul s csak így tud rajtuk segíteni. Így legalább naponta 20 pár kesztyűt el tudnak adni az ő színjátékával. Azonnal a kérdésem:- Mennyi idős vagy? A válasz: - Tizenkilenc. S tudják ma mennyi -  hatvannégy - s a feleségem!


Anatole Hongrois. 2006. Paris
Forditotta, Kristiane Noäl
Megosztás a Google Pluson