Radványi Nelli - Csillagok alatt

Halkan simogat a csend,
mámorban égnek a vágyak,
átöleli lelkünk a némaság,
s hangjai egymásra találnak.

Összefont szívünk érzéseit
kitépve az örökös mából,
átadom mindenem, ha kéred,
rabolj el a csúfos valóságból!

Ölelj úgy, mint még soha,
ahogy még nem tette más,
érezd, hogy hozzád simul
és átfon a megalkuvás.

Érezd, hogy ez más, hogy
más lesz, mint rég volt,
s hogy csillagok alatt ölelkezve
átkarol az égbolt.