Bankos Péter - A szerelem vergődése

Engedj el magadtól
Engedj szabadon
Engedd sikítani dalom
Engedj élnem létvirágaim mezején, ha azt akarom.

Szoríts magadhoz
Szorítsd, kötözd le kezem
Szoríts szirmod széléhez
Szólíts: Kedvesem!
Szoríts szívedhez,
Látod: hallani akarom nyugtató-lüktető élete dalát!

Lökj el, ha gonosz a mozdulat
Lökj el, nem loptam, csak szánalom a pillanat
Lökj el erővel
Lökj el őszinte gőggel
Ne szánj,
Keress!
Szeress,
Ne emlegess!

Nevesd az erős férfit: Szeresd.

Emelj fel, ahogy anyját a gyermek
Ahogy tolvajt, ha ütnek-vernek
Ne nézd, nem akarom
Csak a szerelem vergődik: ez őszinte (dalom).

Ha elmész, gyere hát velem
El innen, futni messze, távol, el, tova,
Hol ostoba kérdés-harcok nem zaklatnak,
Nem! Soha!