Ha sokáig nézzük a csendes eget,
Meglátjuk univerzumának összes csillagát.
Mert ha halványan is, de ott ragyognak,
Tündökölve néznek vissza ránk.
S talán egy másik fénylő csillag körül is
Kering egy gyönyörű bolygó,
Min egy szomorú gyermek nézi a csendes eget,
S gondolkodva feltekint: Merre van a szeretet?
Magányos éjszakáin az eget nézi, és keresi azt a csillagot,
Mely minden este - de csak neki - a legszebben ragyog.
Csodálja, majd másfelé néz, de mindig visszatér hozzá,
Mert ez a fény az, mi szeretetet, s békefátylat borít rá.
Elringatja, elaltatja, s védi az árva gyermeket,
Gondok nélkül hadd szárnyaljon, fent, a fellegek felett.
Meglátjuk univerzumának összes csillagát.
Mert ha halványan is, de ott ragyognak,
Tündökölve néznek vissza ránk.
S talán egy másik fénylő csillag körül is
Kering egy gyönyörű bolygó,
Min egy szomorú gyermek nézi a csendes eget,
S gondolkodva feltekint: Merre van a szeretet?
Magányos éjszakáin az eget nézi, és keresi azt a csillagot,
Mely minden este - de csak neki - a legszebben ragyog.
Csodálja, majd másfelé néz, de mindig visszatér hozzá,
Mert ez a fény az, mi szeretetet, s békefátylat borít rá.
Elringatja, elaltatja, s védi az árva gyermeket,
Gondok nélkül hadd szárnyaljon, fent, a fellegek felett.
