Egy napon eltévedtem én
egy esztendőnek zord telén.
Gondoltam, ez tökéletes,
ha így marad, ez végzetes.
Lépésről lépésre mentem,
levegő fagyott meg bennem,
de közben lelkem ujjongott,
mert a zajongás felbomlott.
Csend terült el a havasban,
mint mikor égben, ha sas van,
csak úgy szárnyal ott szótlanul,
lelkesen, bátran, nem vadul.
De szükséges volt a nagy csend,
eltévedés is emiatt ment.
Azóta tudom, hogy merre,
de kérdem én: Az út kell-e?
egy esztendőnek zord telén.
Gondoltam, ez tökéletes,
ha így marad, ez végzetes.
Lépésről lépésre mentem,
levegő fagyott meg bennem,
de közben lelkem ujjongott,
mert a zajongás felbomlott.
Csend terült el a havasban,
mint mikor égben, ha sas van,
csak úgy szárnyal ott szótlanul,
lelkesen, bátran, nem vadul.
De szükséges volt a nagy csend,
eltévedés is emiatt ment.
Azóta tudom, hogy merre,
de kérdem én: Az út kell-e?
