Pásztor Piroska: Boleró

Tán azt gondolod,
ez egy tánc,
szenvedélyes,
vad románc,
nem, ő kutya,
vagy inkább,
Ő, a kutya.
Őzbarna szeme
őszinte, tiszta,
minden mozdulatom
magába issza.
Krémszínű bunda rajt
- csinos fazon -,
kéri, simizz még,
én díjazom.
Nyújtja a mancsát,
kér egy pacsit,
s mire észbe kapnék,
nyom egy puszit.
- Na, jól van pajtás,
elég lesz mára,
nézd csak, a cica,
mászik a fára! -
Elrohan, mit rohan,
inkább szökell,
búsan néz felfelé,
oda biz` mászni kell!
Gondol egyet,
s visszarohan:
mellettem neki
jobb dolga van.
Csodás teremtmény,
igaz barát,
messziről megismeri,
autóm zaját.
Ha nem kapna enni,
akkor is szeretne,
csillogó szemmel
nyomomban lenne.
Csupa ragaszkodás,
őszinte hűség,
szeretete nélkül
szegényebb lennék.
Feltétlen bizalom,
mi őt jellemzi,
s hiszitek vagy sem,
Ő az,
akinek bármikor
hátat merek fordítani!