Atillka Bartha: Hiányzik az a lány...

Hiányzik az a lány,
Ki boldogan mosolygott rám.
Hiányzik az a lány,
Ki eltűrte minden hibám.

Hiányzik az a lány,
Ki örült, ha verset írtam neki.
Hiányzik az a lány,
Kiről szívem tudta, őt szereti.

Hiányzik, kivel éjszakákat
Beszélgettünk át vidáman.
Hiányzik az a lány,
Kit büntetlenül imádtam.

Mondd. Miért lettél más?
Ennyire mi változtatott meg?
Sötét éjen, könnyek között
Hiába súgom halkan: Szeretlek.

Mondd meg, mit hibáztam, s én
Visszapörgetem az idő kerekét.
Kijavítok mindent, s visszahozom
Boldogságunk minden szeletét.

Csak mondd meg, mi a baj,
Hisz csak segíteni akarok.
Elmém már üres, de szívemben
Még pillantásod aranya ragyog.

Boncasztalra fektet a magány,
Hiába súgom szent neved,
S hogy hiányzik az a lány,
Kiről azt hittem, hogy szeret.