Pálnagy Boglárka: Hozzád!

Szeretlek, de megőrülök,
hogy nem fogod fel soha már,
hogyha elhagysz, szívem törik,
s sírkövek száza vár!
Ha elengeded kezemet,
belehalok, értsd már meg!
Fogd már fel, hogy szeretlek,
s hogy számomra Nélküled az élet
nem élhet..!
Hisz hiányod minden nap elkísér,
mi lenne hát velem,
ha elengednéd kezem!?
Ha megtennéd, csak behunynám szemem,
s levetném magam bárhonnan,
mi véget vethet nekem!!!

Ezért kérlek ne hagyj el,
mert szeretlek,
s csak azt kérem,
te is szeress,
mert belehalnék,
ha elveszítenélek!!!