Csöndes a hajnal,
hópihe haddal
terül a tájra szűz ruhaként.
Ködfátyla lebben,
az Égi kegyben
áttörni enged reggeli fényt.
Kertem virága,
lelkem világa
hósuba fogja, terhe nehéz.
Hosszú az álma,
tavaszra várva
szunnyadó mélyben: fojtott remény.
hópihe haddal
terül a tájra szűz ruhaként.
Ködfátyla lebben,
az Égi kegyben
áttörni enged reggeli fényt.
Kertem virága,
lelkem világa
hósuba fogja, terhe nehéz.
Hosszú az álma,
tavaszra várva
szunnyadó mélyben: fojtott remény.